A líbiai Derna városát 2023. szeptember 11-én sújtó áradást követően, szeptember 12-én a Külgazdasági és Külügyminisztérium Hungary Helps Ügynökség felkérte a Budapest Önkéntes Mentőszervezetet, hogy vegyen részt a mentésben. A várható feladatok áttekintése után a BMSZ egészségügyi, városi kutató-mentő, műszaki mentő és kutyás kereső képességet ajánlott fel, ez utóbbira végül nem volt igény.
A BMSZ 14 fős csapatába Egyesületünk 5 főt delegált. A csapat által összekészített mintegy 1,5 tonna felszerelés tartalmazott tábori segélyhely üzemeltetéséhez szükséges eszközöket valamint a városi kutatás-mentéshez szükséges műszaki mentő szakfelszereléseket (egyéni védőfelszerelés, áramfejlesztő, láncfűrész, orrfűrész, fúró-véső gépek, korongos vágó, feszítővágó, kutató kamera, kötéltechnikai felszerelés, lámpák/reflektorok, kéziszerszámok). A műveleti felszerelésen túl az önellátáshoz, táborhoz, kommunikációhoz szükséges felszerelésekkel készültünk (műholdas telefon, rádió, sátor, ágyak, ivóvíz, élelem, konyhai felszerelés, kézmosó, tábori wc és zuhanyzó, fertőtlenítő szerek), a műszaki eszközök és tábori felszerelések egy jelentős részét Egyesületünk biztosította. Saját felszereléseinken túl a Katolikus Karitász túlélőknek szánt adományait szállítottuk.
A budapesti csapat a Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálattal és az Életjel Mentőcsoporttal közösen, szeptember 14-én délután indult útnak a Magyar Honvédség repülőgépével Izmirbe, ahol az AFAD (Törökország Belügyminisztériumának Katasztrófa- és Veszélyhelyzet Kezelési Elnöksége) fogadta a magyar kontingenst. Törökországból a török haditengerészet hajóján, az AFAD szakembereivel közösen indultunk Tobrukba, ahol szeptember 19-én reggel kötöttünk ki. Innen buszokkal értük el célunkat, Dernát.
Dernában az AFAD által vezetett UCC (USAR Coordination Cell – Városi kutató-mentő műveletek helyszíni koordinációja) egy helyi iskolában jelölte ki a magyar csapatok bázisát. A táborban teljes önellátásra rendezkedtünk be, mert az első napokban sem folyóvíz, sem áram nem volt, és nem működött a mobil- és internetszolgáltatás sem. Az infrastruktúra lassan javult, először szakaszosan, majd egyre megbízhatóbban és tartósabban kezdtek működni a rendszerek. A táborban és a kárterületen egyaránt a helyi erők védelme alatt álltunk, folyamatosan figyeltek a csapatra, a tábor, a UCC és a kárterület között katonai terepjárókkal és az AFAD járműveivel szállították a BMSZ egységeit.
A művelet során egy váltásban, önkénteseinket 1-3 egységbe szervezve dolgoztunk, kiváló együttműködésben a UCC-vel, az AFAD-al, a helyi erőkkel és más nemzetek mentőerőivel. A kárterületi tevékenység reggeltől sötétedésig tartott.
Önkénteseink a BMSZ városi kutató-mentő csapatával közel 140, jellemzően többszintes épületet vizsgált át kézi erővel, technikai eszközökkel kutatva a holttestek után, melynek eredményeképpen meg tudtuk jelölni több holttest helyzetét is, akiket elérni sajnos csak munkagépekkel, a romeltakarítás fázisában volt lehetséges. Ezen épületek erősen romosodtak, az állva maradtak közül volt, amelyiknek a második emeletén is vastagon állt az iszap- az alatta lévő szintekre semmi esély nem volt bejutni. A hatalmas víztömeg sebessége, a magával hozott hordalék és iszap minden olyan üreget színig töltött, amik egy földrengés során a túlélést biztosíthatták volna, így nagy valószínűséggel százak voltak, akiket később sem találtak meg.
Az utolsó műveleti tevékenységgel töltött napunkat követően a Líbiai Fegyveres Erők Főparancsnoka mondott köszönetet a három magyar csapatnak és Magyarországnak, amit elismerés formájában is kifejezett. A vezetők kitüntetést és oklevelet vehettek át, melyben a líbiai nép háláját fejezik ki, amiért segítségükre siettünk.
A csapat szeptember 23-án este megkezdte a tábor lebontását, 24-én reggel, nem sokkal 6 óra után pedig Bengáziba indult, ahonnan a Magyar Honvédség repülőgépével utazott haza.
