2025 során több alkalommal kapcsolódtunk be eltűnt személyek felkutatásába a Budapest Mentőszervezet kötelékében, rendőrségi irányítás mellett. Több esetben érkezett értesítés vagy riasztás, azonban előfordult, hogy a keresett személy még az egységek indulása előtt előkerült, így tényleges beavatkozásra végül nem volt szükség.
Január 19-én Sződliget térségében vettünk részt nagy kiterjedésű, összetett keresőműveletben. Önkénteseink gyalogos egységekben, láncba szerveződve dolgoztak erdős, nehezen járható terepen, több négyzetkilométernyi területet átvizsgálva. A keresést különböző technikai és élőerős eszközök – köztük drónos, kutyás és gépjárműves egységek – támogatták.
A kutatás nem vezetett eredményre, ugyanakkor jól példázta a szervezetek közötti összehangolt munkavégzés jelentőségét.
November 20-án Lajosmizsére, eltűnt gyermek felkutatására kaptunk riasztást. Önkénteseink a helyszínen már megkezdték a felkészülést és a keresési feladatok előkészítését, amikor az információ megérkezett, hogy a gyermeket épségben megtalálták, így a műveletet a helyszínen le lehetett zárni.
Az eltűnt személyek keresése során a gyors reagálás, a pontos felderítés és az együttműködés kiemelt jelentőséggel bír. Ezek az alkalmazások megerősítették, hogy önkénteseink felkészültsége és a gyakorlatok során megszerzett tapasztalatok éles helyzetben is azonnal hasznosíthatók.
A hatékony bevethetőség fenntartása érdekében célzott felkészítésekkel és gyakorlati alkalmazással is fejlesztettük ezen képességünket a Budapest Mentőszervezet keretében. A felkészülés nyáron egy elméleti alkalommal indult, amely során az eltűnt személy keresésének jogi, szervezési és módszertani alapjait vettük át, különös tekintettel a keresési területek felosztására, a kutatási módszerek kiválasztására, valamint a különböző szakterületek együttműködésére.
Az elméleti alapozást szeptember végén egy nagyszabású gyakorlati alkalom követte, amelynek célja az eltűnt személyek keresésére vonatkozó eljárások valósághű környezetben történő kipróbálása volt. A gyakorlat során egy több szereplőt érintő keresési helyzetet modelleztünk, amelyben gyalogos egységek, kutyás keresők, drónos felderítés és gépjárműves támogatás is részt vett. A terepi munka során kutatóláncban, kijelölt szektorok szerint haladtunk, miközben a felderítési és keresési eredmények folyamatosan visszacsatolásra kerültek a vezetés–irányítás felé.
A gyakorlat külön nehézségét az időjárási körülmények és a korai sötétedés jelentették, amelyek fokozott figyelmet igényeltek mind a terepen dolgozó egységek, mind a koordinációt végző állomány részéről. A vezetés–irányítás a teljes gyakorlat során az éles helyzetekben alkalmazott protokoll szerint működött, lehetőséget adva a döntéshozatali folyamatok, az információáramlás és az együttműködés gyakorlására.
